A jaszkunline.hu társadalmi küldetése az, hogy a jövőben megyénk, városunk többé-kevésbé ismert személyiségeit is megszólaltassuk. Munkánk talán narratív történetírás, hiszen az élettörténetek, a sodró és gyors változások, közben pedig az állandóság, hiszen a tér és a közösség megteremtése van a fókuszban minden korban, politikai környezetben.
Ez most itt egy esszé. Arra vagyok igazán kíváncsi, hogy napjaink tizen- és huszonévesei, akik még itt töltik a mindennapjaikat Szolnokon, hogyan élik meg ezt az időszakot?
Voltak-e már a Zagyva-parti modern helytörténeti bástyában, ami szimbolizálja néhány demonstratív ágyógolyó és történetleíró tábla, valamint egy-két igen jól sikerült ,,vissza a jövőbe” távcső segítségével a mezőváros klasszikus évszázadát?
Látták-e már a ,,RepTár” nevű repüléstörténeti látványmúzeumot és nem utolsó sorban rendszeres vendégei-e a Tiszavirág fesztiválnak?
Mert, ha a 3 kérdésre legalább egy igen a válasz, akkor ez a város nem veszett el.
Persze most érezhetjük úgy is, hogy dehogynem. Nincs remény, nincs biztonság. Egy szórakozóhely biztonságát nem védi semmi a bandák és családok igazságosztó akciójától. És alternatíva sincs, ahová elballagj egy estére. Ismerkedni, dumálni, flangálni csak úgy, mert a drog, a veszélyes magatartásformák megölik a közösségeket és a közösségi találkozásokat.
Volt időszak a városban, amikor féltucat szórakozóhely élte az életét a Kossuth tér és a vasútállomás között. Igaz, akkor nem az a kor volt, ami az eszmék szabad terjedéséről volt híres. Ez a város túlélte a szocialista nagyipar bukását, igaz, egy olyan termelési struktúrát erőszakoltak rá, amely nem a sajátja. Szalagmunka, betanított munka, szakmai tudást kevéssé igénylő munkák, szórványosan ébredező vállalkozó szellem, középiskolák, az ezredfordulón nagylétszámú felsőoktatás.
Szolnok hazavár. Persze. De te akarsz-e jönni? És mire jössz, ha jössz? Ide-oda dobált fejlesztésekre, rázós bicikliutakra, alulfizetett munkahelyekre, manapság már nem is annyira olcsó ingatlanokra, szétszóródó baráti körre, kevés nyilvánosságra, vitára, elhúzódó fejlesztésekre, stagnáló és visszafejlődő természeti környezetre és a hagyományos térelemekre a Tisza partra?
Keresed az élményt, de közben felteszed magadban a kérdést, hogy tényleg itt akarsz felnőtt is lenni, nem elég, hogy ide születtél?
Közben a város tagadhatatlanul sokat fektet az úgynevezett minőségi, magas (de összességében drága) kultúrába. Szimfonikusok, fesztiválok, színház, nyári rendezvények, néptáncfesztivál, de a kérdés csak az, hogy mennyire van jól ez így.
Nemcsak a pénzégetés, a drága projekt, a tömeg ad élményt, hanem a biztonságos szórakozóhelyek, közösségi terek is kellenek. Ehhez választék kell, de a választék nem jön magától.
Ahhoz fizetőképes kereslet is kell. Hogy megérje, hogy bátor legyél és ne otthon ülj. De ahhoz, hogy bátor legyél és ne otthon ülj, kiszámítható közösségi szolgáltatások kellenek.
Ahogy erősödik a biztonságérzet, úgy erősödik a város is. Tegyünk érte!
Találjuk ki Szolnokot! Magunkért, szüleinkért, dédszüleinkért!
Szarvák Tibor
A témáról itt lehet még többet megtudni.