Szerepek és szinkronok sokaságával írta be magát a magyar színjátszás aranykönyvébe Balázs Péter. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész megszámlálhatatlan tévéfilmben, sorozatban és bohózatban alkotott maradandót. De színházigazgatóként is megmutathatta, milyen is a közönségszórakoztatás a világot jelentő deszkákon. Sokan féltik őt és aggódnak érte, hiszen évek óta súlyos betegséggel küzd és visszavonultan él.
– Nincs erre jobb szó, hitványul vagyok… Fogy az erőm, ezt napról napra érzem. Pedig még szeretnék élni, szeretném élvezni mindazt, amit a Jóistentől kaptam, de egyre kevésbé megy. Már szinte ki sem mozdulok a házunkból, és ahhoz sincs energiám, hogy legalább a kertben sétáljak, mozogjak. Miután évek óta súlyos betegséggel küzdök, korábban legalább azt tudtam válaszolni a „hogy vagy?” kérdésre, hogy „köszönöm, jól!”. Tudniillik magam sem tudtam, hogyan is állt az én nagy meccsem a kórral.
Balázs Péter hangja valóban csendesebb, tán erőtlenebb a megszokottnál.
Édesapja annak idején azt szerette volna, hogy építészmérnök legyen, ám őt inkább a gitár és a szereplési vágy izgatta. A nyarakat Kisújszálláson töltötte a nagyapjánál. Azóta hosszú utat járt be, míg a szinkronhangjával, a színészi tehetségével, az egyéniségével egy ország kedvence lett.
– Sok mindenre büszke vagyok a pályafutásomból. A sorozatokra, amelyben szerepelhettem, a Princ, a katonára, a Borsra, a Fekete városra, a Vivát Benyovszkyra, a Lindára és még sorolhatnám. Imádtam a rajzfilmekben való részvételt, a Mekk Eleket, a Vízipókot, a Süsü, a sárkányt, A nagy ho-ho-horgászt. Állandóan forgattam, színházban játszottam, kabaréjelenetekben szerepeltem. Csilla, a feleségem, hű társként állt mellettem, mögöttem, és most, a 82. születésnapomon is az volt az igazi ajándék, hogy egymás kezét foghattuk. S persze velünk volt Bianka és Bence, a gyermekeink, valamint az unokáink. Rengeteg erőt és szeretetet kapok tőlük – momdta.
– De most a születésnapom kapcsán mélyen megérintette a lelkemet, hogy az egykori szolnoki növendékeim egymás után felhívtak és felköszöntöttek – érzékenyült el Balázs Péter.