A Soproni Petőfi Színház drámaíró pályázatát a szolnoki Bajnai Zsolt nyerte meg. Műve olyan nagy sikert aratott, hogy be is mutatják azt a színházban!
A Soproni Petőfi Színház drámaíró pályázatot hirdetett – a felhívásra 11 pályamű érkezett, melyek közül a legjobb négyet díjazta a zsűri. Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója adta át a díjakat. A legjobbnak ítélt drámát a következő évadban mutatja be a hűség városának színháza.
Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója ünnepélyes keretek között adta át a négy legjobb drámaírónak járó díjat: harmadik helyen egyben a mezőny legfiatalabbika, a 25 éves Varga-Amár Rudolf végzett, a megosztott második helyet Csík Csaba és Lukácsy György szerezte meg, míg az első helyet Bajnai Zsoltnak, alkotói nevén Kőszegi Bélának ítélték Határátlépések című írásáért.
Kiss József igazgató így nyilatkozott a verseny életre hívásának körülményeiről:
Én magam is foglalkozom drámaírással, és tudom, hogy milyen mostoha a mai magyar kortárs drámaírók sorsa – ezen szerettem volna változtatni. Mivel tavaly volt a 35. évfordulója a Páneurópai Pikniknek, úgy gondoltuk, hogy legyen ez a téma. Nagy boldogságunkra színvonalas pályázatok érkeztek be és ebből a 11-ből négyet díjaztunk is.
Bajnai Zsolt Határátlépések című darabjáról így nyilatkozott az igazgató:
…olyan színvonalú volt, hogy ezt be is mutatjuk színházunkban. A darabját nagyon fogja szeretni a soproni közönség, mindenki megszólítva érzi majd magát általa. Ami külön erénye a műnek, azon kívül, hogy nagyon színszerű és nagyon jók a figurák, hogy tele van szeretettel és szól arról is, hogyan próbáltuk meg ezt az eseményt feldolgozni, a vállalkozásnak a kockázatát elviselni.
A Szolnokon élő Bajnai Zsolt, alkotói nevén Kőszegi Béla így foglalta össze nyertes darabjának cselekményét:
A határ közelében egy autószerelő udvarában egyetlen napon a Páneurópai Piknik előtt játszódik, ahol úgy alakul, hogy a család távolabbi tagjai és egykori ismerősök felbukkannak. Mindegyikükről kiderül, hogy nekik is valamilyen átvitt értelemben vett határt kell átlépniük, hiszen ott vagyunk a rendszerváltás pillanatában: az autószerelő például nem szerelhet már trabantot, hanem ezután más autót kell szerelnie, a felesége, aki a pártbizottságon dolgozik, új életet kell kitalálnia, a gyerekek is, akik egyetemre járnak új irányba kell, hogy álljanak. Felbukkan egy erdélyi rokon, felbukkan egy NDK-s levelezőtárs, körülöttük zajlik a történet egyetlen napon.
A pályázat nyertese gyerekként élhette át a ’89-es történéseket:
A nagymamám Kőszegen élt, én Kőszegen születtem, és én is nagyon sokáig ott éltem. 1989 nyarán nagyon meghatározó emlékem, mikor fent, az Írottkő környékén az elhagyott NDK-s autók láttam, hogyan kezdik el őket szétszedni. Van benne egy erdélyi vonal is, az én nagymamám onnan származik, az ő testvérei rendszeresen jöttek látogatóba, sőt az NDK-s levelezőtárs is létezett, ő az anyukámmal levelezett.
És vajon miért Kőszegi Bélaként pályázott?
Bajnai Zsolt írói álnevéhez is kedves történet fűződik: mikor már kész volt a darab, postára adás előtt derült ki számára, hogy a színház igazgatóját, Kiss Józsefet Szolnokról még régről ismeri, így az utolsó pillanatban Kőszegi Béla néven adta be pályázatát, hogy az igazgató ne tudja, ki a valódi szerző és megmaradhasson pártatlansága.
Mint ismert, Kiss József színművész, rendező, drámaíró a szolnoki Szigligeti Színháznak 12 évig volt a művészeti vezetője.
Bajnai Zsolt Szolnok meghatározó alakja, BlogSzolnok oldala a szolnokiaknak szól Szolnokról, őszintén, kendőzetlenül.
A jelentős eseményről természetesen a színház is megemlékezett.