Megdöbbentő vasúti katasztrófa történt tegnap délután 16.45-kor Szajolban. Egy Debrecen-Törökszentmiklós felől érkező gyorsvonat 110 kilométeres sebességgel kisiklott egy váltón, és a szerelvény több kocsija szinte berobbant a vasútállomás épületébe és egy lakóházba – írta az Új Néplap 1994. december 3-i száma. Harminc éve volt a döbbenetes szajoli vasúti katasztrófa.
A leomló falak maguk alá temettek egy vagont, amely teljesen megsemmisült. Az állomás félig összeomlott, több kocsi szétroncsolódott. A bombatámadásra emlékeztető helyszínre azonnal megérkeztek a mentők, a tűzoltók, a rendőrök, a polgári védelmisek, és nagy erőkkel megkezdődött a mentés.
Egy felborult kocsiban, a baleset után közel három órával is találtak még élő embert. A halottakat a váróterem kövezetére fektették, a sebesülteket elszállították. A mentés óriási erőfeszítéssel folyt, de nehezítette, hogy nem tudták megközelíteni a kisiklott szerelvényt a leszakadt villamos felsővezetékek miatt, így nem tudták daruval megemelni a vagonokat. A huszonkét órai adatok szerint huszonegy halottat találtak a romok között, és hatvannál több volt a sebesültek száma.
A megjelent vezetőkön kívül a helyszínre érkezett Kuncze Gábor belügyminiszter és Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is, aki nem zárta ki, hogy a tragédiát emberi mulasztás okozta.
Ezt igazolhatta az is, hogy Hamar Mihály állomásfőnök elmondta, hogy a gyorsvonat a második vágányon haladt volna át. Minthogy nem kell a vonatnak megállnia Szajolban, nagy sebességgel haladhat át az állomáson. Csakhogy tisztázatlan ok miatt kapott egy kitérőt – váltót -, amire csak 40 kilométeres sebességgel lehet rámenni. Érthető hát, ha a váltón kisiklott a rohanó szerelvény.
A szerencsétlenség összesen harmincegy halálos áldozatot követelt. Rájuk emlékeztek múlt pénteken a helyszínen.
A fórum.index.hu oldalon zajlott beszélgetésben egy hozzászóló ezt írta:
„Tolatást végeztek a szajoli állomáson melynek során a 43 sz. váltót felvágták. A 16,45-kor érkező 613 sz. Nyíregyháza – Budapest között közlekedő gyorsvonat mozdonya és első kocsija kb. 110 km/h sebességgel még áthaladt a kitérőben álló váltón, de a második kocsi már leszakadt és belerohant az állomás felvételi épületébe. 31 halott, 54 sebesült.
A vizsgálat elsősorban a váltókezelő felelősség állapította meg. Neki ugyanis próbaállítást kellett volna végeznie a váltón akkor is, ha az emeltyűje alapján jó irányban áll. Ennek elvégzése során kiderült volna, hogy valami probléma van a váltóval, ami miatt azt nem lehet működtetni. Ekkor a helyszínen kellett volna váltóellenőrzést tartani, ahol rögtön fény derült volna a váltófelvágás tényére. Vizsgálták az állomás forgalmi szolgálattevőjének, a tolatásvezetőnek és talán a tolató gép mozdonyvezetőjének felelösségét is. A vizsgálat eredménye számomra nem ismert. A váltókezelőt a bíróság börtönbüntetésre ítélte, ahonnan néhány évvel később elnöki kegyelemmel szabadult.”