Azért a világ leggyűlöltebb népirtójaként vörös szőnyeges fogadtatásban részesülni az USA-ban nagy fegyvertény. Jó, kellett hozzá az a Bohóc is, aki azzal kampányolt, hogy 24 óra alatt zárja le a konfliktust. A 156 ezer követővel rendelkező Ágoston László jegyzetét közöljük a Trump-Putyin találkozóról.
Putyin olyan, mint azok a gombák, amik bejutnak a gazdaszervezetbe és ott átveszik az irányítást a hangya vagy más rovar idegrendszere fölött, zombikká változtatva őket.
Ilyen zombi lett a Narancsos Nagyúr is, aki meglepően rövid idő alatt tudta szétverni az országa nemzetközi szövetségesi rendszerét a megválasztását követően.
Durva, hogy nem tudod megmondani, MELYIK Narancsos Nagyúrra gondolok, nem?
Mindkettőre igaz.
Az amerikait úgy használja, mint óvónéni a szamaras kesztyűbábot, a magyar pedig farokcsóválva dörgölőzik, mint éhes tacskó a konyhapult előtt.
Vörös szőnyeg… besz@rás.
Persze, értem én, hogy államfőknek járó tiszteletadás meg minden… de ezt a fickót Hágában úgy zárná be egy közepesen felkészült ügyész is, hogy rárohadna a műanyaglakat.
Mindez megbocsátható lenne (nagy nehézségek árán és erősen fintorogva), ha lett volna valami eredménye. De az amerikai báb csak annyit ért el, hogy (ismét) megerősítette a hóhér pozícióját és muníciót adott neki az otthoni politikájához.
Amiért cserébe ő is megkapta, hogy ha nem az „amcsigyurcsány” lett volna az előző elnök, akkor nem is lenne háború.
Hát persze, hogy nem, mert a Narancsos Nagyúr ajándékba adta volna Ukrajnát (ami nem is az övé) két golflabdáért, ha elég szépen kéri.
Csak így. Keresztnevén. Mint egy szerelmeslevél aláírása.
A Magyar Csahos pedig eléjeszaladt a véres lábnak, hogy világgá kürtölhesse feltétlen hűségét: az oroszok már meg is nyerték a háborút.
Azt, amelyik pár naposnak indult, de negyedik éve zajlik, ami elképesztő vér- és anyagi áldozatok árán gyakorlatilag az alap célkitűzéseit sem tudta teljesíteni.
A magyar zombi sikerként tálalta az évszázad egyik legnagyobb stratégiai hibáját, aminek következtében például Svédország és Finnország is NATO-tagállam lett, ami tátongó lyukat ütött az orosz demográfián azzal, hogy aki tudott elmenekült, aki meg nem, azok közül egymillió munkakorú férfi meghalt vagy megsérült, nem beszélve az évtizedekig tartó traumafeldolgozásról.
Félelmetes látni, hogy a Cár milyen ügyesen rohasztja szét a világot – és hogy ebben a magyar csatlós pont olyan lelkesen és hatékonyan vesz részt, mint 70 éve a zsidók deportálásában.
Félelmetes látni, hogy egy lassan nyolcvanas, a világot szemmel láthatóan nem értő amerikai Nárcisz hogyan szolgálja ki az orosz érdekeket, miközben meggyőződésem, hogy ezt észre sem veszi.
Ma arról kéne beszélnünk, hogy hogyan harcoljunk a klímaváltozás ellen (ja, tudom, nincs is…) és hogyan legyen valami esélyünk túlélni a mesterséges intelligenciát (ja, tudom, azt se értjük, mi az…), ehelyett az energia arra megy el, hogy mi legyen a Szovjetunióval, Kína pedig eközben csak ül otthon, és nem győzi számolni a nyakába szakadó áldásokat.
A Hóhér, a Bohóc és a Tacskó.
Hihetetlen, hogy 2025-re csak idáig tudott eljutni az emberiség.
És hogy ma is bombáznak tovább értelmetlenül, egy öregember lázálmának érdekében.