Martfűnél vizes élőhelyet alakítanak ki a szolnoki Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület közreműködésével.
Több éve kezdtem foglalkozni a területtel, és most végre kezdünk célba érni… a kiszáradt kaszáló helyén egy új vizes élőhelyet valósítunk meg. Nagyon hosszú lenne leírni az idáig vezető utat, amit most nem is teszek meg, de mindenképpen szeretném kiemelni a tulajdonos példaértékű hozzáállását, aki azonnal értette, miről hadoválok, mikor felvázoltam egy nagyon távlati tervet a gyeppel kapcsolatban! – közölte Hajdú Tamás az egyesület közösségi oldalán.
Hozzátette, az egyesületnek és személy szerint neki is az eddigi legnagyobb projekt ez, ami megvalósulhat itt.
Tömören a lényeg:
Az Agrárminisztérium megbízásából az Agrárközgazdasági Intézet, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a MATE Környezettudományi Intézetének Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóközpontja és a NAK falugazdász-hálózata tavasszal országos felmérést végzett, melynek célja a gazdálkodói vízvisszatartási hajlandóság és tudás megismerése volt a mélyfekvésű, vízvisszatartásra alkalmas területeken.
A felmérés a természeti-környezeti és műszaki szempontok alapján kijelölt, 40 ezer hektár mélyfekvésű, potenciálisan vízvisszatartásra alkalmas területhez kapcsolódott.
A felmérésre alapozottan négy vármegyében összesen 5 mintaterület került kijelölésre, ahol a termelők a vízügyi igazgatóságok szakmai iránymutatása mellett valósíthatják meg a vizek visszatartását egyes gyengébb minőségű termőföldeken.
A termelői hajlandóság és a vízügyi szakmai javaslatok (műszaki és vízkészlet lehetőségek) alapján a NAK szakemberei 5 különböző típusú mintaterületet választottak ki: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés vármegyében egyet-egyet, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében pedig két terület került be a kiválasztottak közé, ezek egyike a martfűi Szigeti-legelő.
A projekt amellett, hogy felhívja a figyelmet a termőterületen történő vízmegtartás fontosságára, bemutatja a fenntartható, természetes vízmegtartó megoldásokat is. A cél, hogy a mintaterületeken megvalósított termelői vízvisszatartás gyakorlatát később más termelők is megismerjék, akik a vízmegőrzésben gondolkodnak.
A gyepek fajgazdagsága és a legelő állatok közötti összefüggés fontosságára a kutatók már a múlt század elején felhívták a figyelmet, és megállapították, a fajgazdag gyepen nevelkedett állatok legtermészetesebb és legértékesebb takarmánya a legelőfű és a gyepszéna, valamint hogy a legelőt a legelő állat képes leginkább természetes állapotában karbantartani.
A gyepes területek, különösen a természetes és a természetközeli gyepek nagyon jelentős ökoszisztéma-szolgáltató képességgel rendelkeznek, gazdasági-társadalmi jelentőségük vitathatatlan. Gyepeink esetében, azok fajgazdagságának megőrzése, gazdasági értékük fenntartása sokoldalú megközelítést igényel. A természeti értékek megőrzése mellett figyelembe kell venni a gyepet takarmányként hasznosító gazdálkodók érdekeit is.
A legelő élettérként hozzájárul a genetikai sokféleség, mint komoly gazdasági érték fenntartásához is. A legeltetéses hasznosítás az ökológiai hátteret is biztosítja a gyepeknek, megmarad az adott talajtípusra jellemző biotóp, a gyep faji összetétele értékesebbé válik, különösen extenzív hasznosítás mellett. A természetvédelemben a legeltetés egy olyan eszköz, amivel megőrizhető és növelhető az életközösségek fajösszetétele.
A Közép-Tisza Vízügyi Igazgatóság jelenleg a talaj és csatornázási munkákat, vízvisszatartó műveket, vápákat építi. Remények szerint ősszel már vízben álló tájat csodálhatunk, ami a madárvonulásban is kiemelkedő értéket képviselhet!
Nyár végén, amennyiben lenne érdeklődés, szívesen tartanának egy nyílt fórumot a lakosságnak, ahol a fentebbi bekezdésekről bővebben tudnának beszélni – közölte Hajdú Tamás.