Szalay Ferenc bukott fideszes szolnoki polgármester biztat mindenkit arra Facebook-oldalán, hogy lépjen be a Digitális polgári körökbe, ám eddig reakcióként többen nevették ki, mint ahányan lájkolták bejegyzését. A jelentős aránytalanság feltűnt a túrkevei polgármesternek is. Sallai R. Benedek szerint Szalay feladata továbbra sem az ország, vagy a Szolnok szolgálata: kizárólag a Fideszt kell népszerűsítenie, tipikus példájaként a közpénzből eltartott pártkatonáknak.
Szalay Ferenc bukott szolnoki fideszes polgármester, jelenleg még kormánybiztos, szolnoki Fidesz-elnök, akinek Facebook-poszjai hemzsegnek a rosszul kitett vesszőktől, nos, ő biztat mindenkit arra, lépjen be a Digitális polgári körökbe, merthogy a Fidesznek kulcskérdés a digitális térben való erősödés.
A Szalay-féle erőlködés feltűnt Sallai R. Benedeknek is. Túrkeve polgármestere olyan bejegyzést tett közzé, amit egyetlen fideszes sem tenne ki az ablakba, nemhogy Szalay.
Ezzel kezdett:
„Érdeklődéssel látom, hogy megyénk „büszkeségét”, az egykori NB I-es kosárlabdázót, Szalay Ferencet, a Digitális Polgári Körök bejelentésével már többen röhögik ki a Facebookon, mint amennyien szimpátiájukról biztosítják. A folyamatos letiltás ellenére is! Ez még két éve nem így lett volna. A tipikus bukott fideszes polgármesterek útját járó Szalay, aki természetesen korrupciós ügyek hangulata miatt bukott meg Szolnokon, felfelé bukhatott, és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosaként miniszteri biztos lett abban a városban, ahol a többség nem akarta, hogy a várost vezesse. Ahol el akarták távolítani a vezetés közeléből. Jellemző fideszes „demokrácia”: akit nem akar a közösség, azt nevezi ki a kormány. Feladata továbbra sem az ország, vagy a Szolnok szolgálata: kizárólag a Fideszt kell népszerűsítenie, tipikus példájaként a közpénzből eltartott pártkatonáknak.„
Így folytatta, magvas gondolatait érdemes figyelmesen olvasni:
„Biztos vagyok abban, hogy hozzá hasonlóan több százezren vannak, akik feltétlen állampárti hűségükért jól fizető állásokat kapnak a kormánytól, hogy kapacitásaikkal az állampártot szolgálják, feltétel nélkül. Ezek a létükért is küzdenek, mikor a Fideszért küzdenek, ezért őszintén küzdenek, mert létük, bevételeik, egzisztenciájuk a pártállam létététől függ. Egy részük semmi volt és semmi lesz a Fidesz nélkül, mert csak seggnyalásra jók. Persze, vannak jó képességűek is közöttük, de az kisebbség. Ez a közpénzből eltartott főállású fideszes hadtest próbálja győzködni azt, akit még tud, hogy a Fidesz kormányzása a paradicsom. A Fidesz tábora egyre inkább az ilyen, egzisztenciálisan tőle függő apparátustól függ, akiknek fenntartásai költségei jelentősen járulnak hozzá az ország gazdasági teljesítőképességéhez, és a közfeladatok finanszírozottságának hiányához. A sok-sok lopás mellett alig-alig beszélünk erről az ingyenélő hordáról, akinek fő feladata a pártállami propaganda. Soha nem hallott nevű intézetek, hivatalok, alapítványok, vagy közigazgatási, közoktatási vízfejek vannak tele teljesítményképtelen káder pártkatonákkal, akik sok-sok milliárdjába kerülnek az adófizetőknek. Persze, fejétől bűzlik hal, a vezető a legfőképpen a hibás, de vajon az ország szégyenletes teljesítményéhez az nem járul hozzá, hogy legtöbb helyen szakemberek helyett káderek ülnek? Hogy normális fejlesztéspolitika helyett pártpropaganda van?”
És ezt szűrte le mindebből:
„De jelek azért vannak, hogy hiába vannak több százezren az ilyenek: egyre többen eszmélnek, hogy ez így nem mehet tovább. Szalaynál lévő röhögő fejekhez hasonlóan azt látom, hogy egyre dominánsabban vállalja fel véleményét a korábban hallgató tömeg, egyre inkább fel meri vállalnia kritikáját, és lassan a kritikus tömeg megvan a változás akarásához. Ezért hiszek abban, hogy végre megérett a közhangulat a Fidesz megbuktatásához, és ezért látom szükségét annak, hogy beszélni kellene arról, hogy mi lesz a bukás után. Újabb NER, vagy megindulhatunk végre a demokrácia irányába?”
Szolnoki fideszeseknek sem késő még elgondolkodni ezen az íráson. Érdemes-e még követniük egy bukott városvezetőt?