Mennyiben mások a sérült gyerekek? Nem ők akartak mások lenni — a sors hozta számukra ezt a különleges, néha nehezebb utat.
Ők azok a gyerekek, akik nap mint nap hősök. Akiknek egy-egy szó kimondása győzelem. Akiknek egy ölelés kérése bátorságpróba. Akiknek egy lépés megtétele olyan diadal, mint másoknak egy maraton célba érése. Akik akkor is próbálkoznak újra, amikor már százszor kudarcot vallottak. Akiknek könnybe lábad a szemük, amikor először sikerül valami, amiért hosszú hónapok óta küzdenek.
Ők másképp látják a világot. Másképp értik meg a szavakat. Másképp reagálnak az érintésekre, a zajokra, a fényekre. De a szívük ugyanolyan: tiszta, sebezhető, szeretni vágyó.
Nekik minden nap egy újabb harc a kirekesztés, a türelmetlenség, a sietség, a félrenéző tekintetek ellen. De közben ők azok, akik megtanítanak minket igazi emberségre. Megtanítanak örülni egy apró mosolynak, megtanítanak sírni a boldogságtól, megtanítanak megállni, lelassulni, és igazán látni.
Mert ők nem mások. Ők ajándékok. Törékeny, tiszta ajándékok, akikhez nekünk kell lehajolnunk. Akikhez nekünk, felnőtteknek kell közelebb lépnünk. Akiktől mi tanulhatunk alázatot, kitartást, türelmet, és a feltétel nélküli szeretet tiszta csodáját.
És amikor megölelnek, tudod: ők nem mások. Ők a legtisztább szeretet megtestesítői.
Egy csodálatos délelőtt a Liget Úti EGYMI gyermeknapi rendezvényén ezeket a mondatokat eredményezi. A rendezvényre Tóth Klaudia, a Szolnokért Frakció tagja is kilátogatott, ő írt az eseményről ilyen megható szavakkal.
Forrás: Szolnokért Frakció