Jól értettük, ugye: nincs pénz az aranylábú felnőtt focistákat foglalkoztató Szolnoki MÁV FC Kft. sport klub működésére? Így aztán 115 év után megszűnhet a korábban méltán híres szolnoki felnőtt foci.
Ennyi a száraz hír, azzal megspékelve, hogy a klubot a humora ebben a vészterhes időkben sem hagyta el: az egész cuccot felajánlotta az önkormányzatnak (vagy vállalkozóknak).
Meg is kérdezte egy hozzászóló: 15 év korlátlan taózása után tényleg arról van szó, hogy az állam által kivéreztetett önkormányzat tartsa el a felnőtt futballt?!
Ott a pont, ez nagy gól volt…
Mint a száraz kenyér, úgy hullott morzsáira az egész MÁV, ez a nagy múltú állami vállalat.
A MÁV-nál dicsőség volt dolgozni, generációk voltak vasutasok.
De hol vannak már a dicső idők? Ma már a MÁV egy rozsdás valami, ami éppen csak működik. A korábban tömött vonatokon sokszor alig van utas, miből lenne hát bevétel, minek költene rá az állam? Inkább vonalakat zár be.
A MÁV elég szétesettnek tűnik, és minden, ami a nevéhez köthető. A vasutasok egykoron maguknak építettek Szolnokon kórházat és láss csodát, az egykori egészségügyi gyöngyszemet ma leginkább elfekvőként pozícionálták be…
Ez lett a sportklubbal is. Kiment alóla a MÁV, elment a gyorsvonat, lehet integetni utána…
Aztán kiment alóla az oligarcha is, aki egymaga a dicső időkben három sportklubot is képes volt finanszírozni. Mióta nincs a csúcson, elpasszolta, foglalkozzon vele más, bajlódjon vele más, ő eleget törődött velük.
Hasonlóan járt a Szombathelyi Haladás is. Ott is kiütötték a tábláról a korábbi királyt, aki ma már leginkább parasztként létezik a sakktáblán. Míg ment a szekér, volt pénz. Miután az úr kegyvesztett lett, a lóvé is elapadt. Úgy kellett kuncsorogni érte…
Ide vezetett a magyar foci túlárazása. Miközben például a Barcelona nem győzi magyarázni, hogy a VIP-páholyok értékesítéséből származó bevételt is számítsák be az úgynevezett 1:1-es szabályba, miközben alig várják, hogy átadhassák az új stadionjukat, mert kell a jegybevétel, idehaza úgy tűnik, nem a piac határozza meg a klubok létét.
Mondjuk az nem is tudná, hiszen a meccsenkénti pár nézőnek eladott jegyekből származó bevétel nemigen tudná fedezni még egy játékos fizetését sem.
Valószínűleg ezért kellett áthidaló megoldás, oligarcha, tao-pénz, satöbbi. Amikor mindegy, kinek játszunk, a lényeg, hogy legyen foci. Mindenhol. Mindegy, mennyibe kerül, csak legyen.
De ami nem megy, azt ugye nem kell erőltetni. Most ez újra kiderült.