Naponta olvasom, hogy mennyire elhanyagolt, koszos, szemetes a város – írta egy Ausztriában élő magyar hölgy a 15 ezer követővel rendelkező közösségi oldalán. Vajon melyik városról lehet szó? Sokan egyből rá is vágnák, hogy persze, Szolnokról, ám tévednek! Bizony, a Szolnoknál sokkal jobb helyzetben lévő Székesfehérvárról van szó!
Nagyon sokan fanyalognak, hogyan néz ki Szolnok, gyakorta posztolnak képeket erről. Nos, el kell szomorítani őket, a Szolnoknál sokkal jobb helyzetben lévő egykori koronázóváros, Székesfehérvár is lyukas cipőben jár… Tehát bármennyire is szeretnék az új szolnoki polgármesterre tolni a koszosság felelősségét, egy régóta fideszes kézben lévő, Szolnoknál gazdagabb városban sem rózsás a kép.
Az Ausztiában élő magyar blogger posztjában arról írt, hogy a kutyapártosok által Lázár János batidai kastélyának irányát és távolságát az adott ponttól közlő aszfaltfelfestését milyen gyorsan tűntették el a fehérvári városgondnokság emberei.
A blogger így fogalmazott:
„Bizonyára ez egy kiemelten fontos ügy, és nem tűr halasztást (mármint a felfestés – a szerk.). Mert van, ami igen, például a vasútállomás oldalában bizonyára ősz óta ott heverő avar szeméttel keveredve, erre valahogy nincs pénze a városgondokságnak. A nagy létszámú fehérvári csoportban naponta olvasom, hogy mennyire elhanyagolt, koszos, szemetes a város. Ha például egy hetek óta kiégett utcai lámpáról posztol valaki, akkor a Városgondnokság arrogánsan felajánlaja kommentben a polgártársnak, hogy töltögessen bejelentő nyomtatványokat, ahelyett, hogy posztot ír a csoportba.”
A blogger ekként folytatta:
„…valahogy másnap reggel soron kívül azonnal sikerül pénzt, fegyvert, paripát találni, valószínűsítem, itt a piros telefon is elég volt, nem kellett külön bejelentő nyomtatvány hozzá. Lássatok csodát, SOS kint volt valaki, hogy felmérje és eltüntesse a regnáló hatalom egyik prominens alakjának disznóságáról árulkodó feliratot.
Adalék ennek a mocskos rezsimnek a prioritást „élvező” feladatairól. A lopás nyomait és az arra tett utalásokat el kell tüntetni, el kell sikálni, nem úgy, mint a zsírra szállt port a kórházak konyháiból, meg a leomló csempéket a kórházi szobák faláról vagy az úton-útfélen heverő szemetet.”
A szerző szóvá tette, hogy:
„Ja, a gyönyörű kontraszthoz még külön hozzájárul a szégyentelen kék plakát (Magyarország meg tudja csinálni – a szerk.), ami nemcsak az aszfaltos felirat mellett hat irtózatosan otrombának, hanem a székesfehérvári vasútállomás mellett található autóbusz-végállomás mellett is. Tessék csak megnézni, a szürke 50 árnyalatában pompázó patchwork úttestet, amit a vonatból kieső idegenek/ide látogatók (és persze az itteni lakosok) a városból elsőnek meglátnak. No meg a taxiállomás felőli út nyomvályúi is csodálatra méltóan szépek, az is szépen megfigyelhető a képen. Mindkettő a magyar közút büszkesége, „Magyarország meg tudja csinálni” típusú csodája…”
Hozzászólásában Tamás így fogalmazott:
„Az egész város le van pukkanva, a koronázóváros…ex-fehérváriként szomorú látni, hogy évtizedek óta ez a helyzet, és a szent Orbán “kormányzat” 15 éves országlása alatt a helyzet tovabb romlott. Toldoznak-foltozgatnak, fejlesztgetnek, de olyan lassított tempóban, hogy eközben a világ jobbik fele eszement tempóban halad előre, míg nálunk az ember egy retro országban érzi magát, annak minden mocskával. Ebben a retró fílingben nálunk szépen keveredik -ötvöződik a Horthy-korszak uram-komám-cseléd világa ispánokkal fűszerezve a ‘zegyházikereszt árnyékában, a rákosi féle Virág elvtárs-Pelikán Józsi-világ a késő 80-as évek gulyáskommunizmusával. Szégyen ez az ország!!!! Soha az életben nem lesz Ausztria.”
Száz szónak is egy a vége: Székesfehéváron sincs cirokseprűből a kerítés…