Nem könnyű a postások élete (sem), ám ha a címzett nem kapja meg a levelét, abból elég nagy bajok lehetnek. Mezőtúr egy részén a levelek kézbesítésébe a lakosok is besegítenek: a tévesen hozzájuk bedobott levelet elviszik a jogos címzettnek. De legalább ők elviszik.
Anikó írta ki egy helyi csoportba, hogy:
„Nem szeretnék egy postást sem se meg szólni, se lenézni. Elhiszem, hogy sok a munkájuk és az, hogy ront vagy hibázik csak annál fordul elő, aki dolgozik. De sorra a XVI. útból hozzák vissza a leveleinket a XIV útba, az már kicsit bosszantó. Ha nem ismeri a római számokat vagy a számokat ne álljon postásnak! (Tisztelet a kivétel)”
Szóval nagyon nem mindegy, hogy XVI vagy XIV…
Kitti hozzáfűzte:
„Önökhöz legalább valahogy eljut a levél. Több fontos levelünk is eltűnt már és még értesítőt sem kapunk.”
Tünde ezt írta:
„Anyukáméknak még nyugdíjról sem volt bedobva értesítő, sem ajánlott levélről (lX.út.) .Igen, én is tudom, sok a munkájuk, nincsenek is megfizetve, de ezt ők vállalták.”
Anikó megtoldotta:
„Igen, ezzel én is pont így vagyok! Mi sem vagyunk rendesen megfizetve, de azért becsületesen elvégezzük a munkánkat!”
Csilla ezt közölte:
„Pont ma vittük a XXII. utcából egy számlát reggel át a XXIII. utcába. Tudom, hogy csak egy vonás a különbség, de akkor is.”
Anikó szerint:
„Nekünk is folyamatosan hozza egy bácsika a számláinkat, házszám ugyanaz, csak az utca nem. Még szerencse, hogy nem kidobja, hanem veszi a fáradtságot és elhozza. Ezek szerint tényleg nem ismeri a római számokat! (mármint a postás – a szerk.)”