A magyar hadtörténelem egyik legfájdalmasabb eseménye a doni katasztrófa, amely a második világháború során, 1943. januárban következett be. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg az 1942 tavaszán a német Wehrmacht támogatására vonult ki a keleti frontra, ahol azonban tragikus sorsra jutott a szovjet Vörös Hadsereg téli áttörése miatt.
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg kiszállítása a keleti hadszíntérre
1942. áprilisában Magyarország előzetes német követeléseknek megfelelően egy mintegy 200 ezer fős haderőt állított ki a keleti frontra. A 2. hadsereg feladata az volt, hogy a Don folyó mentén, Voronyezs közelében biztosítsa a német hátteret. Az alakulatok felszereltsége azonban jelentős hiányosságokat mutatott: a katonák gyenge téli ruházattal, elavult fegyverekkel és kevés harckocsival rendelkeztek.
Az 1942. július 18. és szeptember 16. közötti doni hídfőcsaták után a magyar hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett. A tavaszi állapotokhoz képest létszámban, fegyverzetben és felszerelésben jelentősen megfogyatkozott, valamint ellátási nehézségekkel küzdött. A magyar politikai és katonai vezetés nem tett komoly erőfeszítéseket a 2. hadsereg helyzetének javítására, csupán kisebb fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítéseket, illetve a személyi állomány részleges cseréjét támogatta, miközben a felelősséget a német hadvezetésre hárította. Ezt a látszólagos tétlenséget nem érzéketlenség, hanem bel- és külpolitikai célok akadályozták. A román vezetés Észak-Erdély és Székelyföld visszaszerzésére irányuló törekvései miatt a magyar honvédelmi erőforrásokat egy esetleges magyar-román konfliktusra tartalékolták.
Az első felváltások során, 1942 novemberében és decemberében, mintegy 50 ezer fős kontingenst vezényeltek a Don menti hadtest-kiképzőtáborokba, ahol az alakulatok részleges felváltása zajlott. A felváltó egységek egyéni fegyverzettel érkeztek, és az arcvonalban kellett átvenniük a szükséges nehézfegyverzetet és téli felszerelést a leváltott csapatoktól. A 9. könnyű hadosztály jelentős átszervezésen ment keresztül, mivel decemberre állománya drámaian megcsappant.
A mindent elsöprő szovjet áttörés
1943. január 12-én és 14-én a szovjet csapatok áttörték a 2. hadsereg Don menti arcvonalát, amely rendkívüli nyomás alá helyezte a magyar egységeket. A 9. könnyű hadosztály több egysége részt vett a Novo Uszpenka és Oszkino környéki harcokban, súlyos veszteségeket szenvedve. A szovjet előrenyomulás következtében a III. hadtest alakulatait, köztük a 9. könnyű hadosztályt, a német Siebert altábornagy vezette hadtestcsoport alá rendelték.
A január 24-én kezdődött szovjet hadműveletek teljesen körbezárták a III. hadtestet, amely a bekerítésből kitörve próbált visszavonulni. A 9. könnyű hadosztály csapatai súlyos harcokat vívtak Sztaro Nyikolszkojénál, ahol jelentős veszteségeket szenvedtek, majd visszavonultak Hoholon és Verhnyeje Turovón keresztül. A hadosztály parancsnokát, Oszlányi Kornél ezredest, a harcok során megsebesítették, helyét Martsa Sándor ezredes vette át.
Veszteségek
A magyar veszteségek rendkívül súlyosak voltak. A közel 200 ezer katonából mintegy 120 ezer veszett oda, sebesült meg vagy került hadifogságba. A magyar katonák közül sokan a kemény orosz tél áldozatai lettek, miközben megfelelő ellátás nélkül próbáltak visszavonulni.
Történelmi tanulságok
A doni katasztrófa rávilágított a magyar katonai vezetés és a németekkel való szövetség súlyos hibáira. A rosszul felszerelt és kiképzett hadsereg küldése egy ilyen nagyszabású hadszítérre szinte eleve kudarcra volt ítélve. Az események hosszú évtizedekig tabu témának számítottak Magyarországon, de napjainkban már nyíltabban beszélnek róla, hogy emléket állítsanak a hősiesen harcoló katonáknak.
Emlékezés Szolnokon
A doni katasztrófára Szolnokon 2025.01.13-án 11:00 – kor koszorúzással emlékeznek a Hősök terén, tisztelegve azok előtt, akik a hazájukért életüket áldozták.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár
Fényképek: Arcanum, Fortepan