Trágár szavaktól sem mentes bejegyzést tett egy indulatos anyuka, hogy hogyan bántak himlős gyermekével az ügyeleten. Ezzel egy olyan indulatáradatot indított el, ami a magyar egészségügy tükre is lehetne.
Soha nem írtam még ide…. de most ezt már nem lehet csak úgy elnézni! – kezdte posztját Piroska egy városi* csoportban.
Majd így folytatta:
„Sőt, ünnepek után tovább lépek! Ma délelött, 9 óra után kicsivel, az unokámmal és a lányommal a sürgésségire mentünk. Aranyos kedves volt a nővérke. Tovább küldött, a gyermek osztályra minket, tudni kell a 9 éves unokám reggelre pöttyös lett. Most jön a lényeg! Azonnal ott volt egy középkorú hölgy, nem lehet tudni növér vagy esetleg orvos! Kérdezte, mi a panasz, a választ nem várta meg, ránézett az unokámra és artikulátlan hangon üvöltött. Szavai így szóltak: ez a gyerek himlős! Minek jöttek ide? Azonnal hagyják el az épületet, menjenek el innen azonnal! Az épületet hagyják el! Hmm. Kint -3 fok. A gyerek lázas, pötyös és elzavart minket! Úgy kezdett el menekülni, mintha egy Kalasnyikovval támadnánk rá! Kérdezem, akkor, ha a gyerek beteg, hová vigyem, ha nem a kórházba? Mire esküdött fel ez a r…?”
És innentől kezdve már nem idéznénk az indulatos mondatokat….
Piroska még közölte:
„Bocsánat a trágár szavakért, de tényleg egy drága gyermekröl van szó. Azt még meg jegyezném, aki a sürgősségin volt növérke, nagyon kedves volt, hozzá mentünk vissza. Ö mondt,a miket vegyünk a gyereknek , hogyan gyógyítsuk meg. Neki hálával tartozunk. Ma 2024 december 28.- án reggel 9 óra után történt. Nem hagyom ennyiben!”
És innetől kezdve a hozzászólók lényegében nagy egyetértése kísérte a posztot. Megdöbbentő észrevételek következnek, ezekből válogattunk.
Aranka ezt írta:
„Egyszer mi is hasonlóképp jártunk. Beteg, majd negyven fokos lázzal mentünk a pár hónapos pici baba fiammal.sürgősségiről fel a gyerekosztályra. Éjszaka volt, és sehogy sem ment le a láza.Egy vénf@sz orvos volt bent, szebb szót nem tudok…idegesítette, hogy sír a kicsi, meg persze jött a gúnyos megjegyzés hogy első gyerek? Nem mindegy hanyadik b+?Igen első! Ettöl független k.lázas és nem tudok vele mit csinálni! Ezért hoztam orvoshoz! Azonkívül hogy megvizsgálta, adott egy papírt, hogy bent voltunk, más nem történt. Meg elmondta, amit eddig is tudtunk.”
Jolanda a következőket tette hozzá:
„Pár éve kezdődött.., ha beteg vagy, nem fogad az orvos.., vagy olyan távolságból néz, hogy pl. egy elesésből származó térdsérülés diagnosztizálására is képtelen, fertőzéstől való félelmében… Sőt azt mondta, jöjjek egy hét múlva, „majd akkor meglátjuk, lehet műteni is kell..??” Másnap budapesti rendelőben rendesen, emberközelségben vizsgáltak, megfelelő diagnózisra, megfelelő gyógyszert felírva. 1 hét múlva teljes gyógyulás volt. De mondta azt is, ha bármi probléma adódik menjek nyugodtan vissza..Érdekes hogy ott nem féltek?? (Nem magán rendelő volt) De hogy gyermekgyógyászaton is ilyenek történnek, ez elképesztő.. Hivatástudat?? Hová lett?? Itt-ott a kanyarban, nyomokban még fellelhető, csak nem biztos időben megtaláljuk.”
Margit azt írta:
„Nem védem az illetőt, mert sem tudom, kiről van szó! Azt viszont tudom, hogy a stílus maga az ember! Mindezt elmondhatta volna emberi hangon is! De az én unokám is éppen most himlős, igaz nem itt laknak, hanem Miskolcon. 40 fokos lázzal, apró pettyekkel jelentkezett nála. Felhívták a gyermek ügyeletet hová vigyék? Nem vihették sehová, a kiütésekről kellett fotót küldeni. Gyurcsok után az egészségügyben is távgyógyítással kezelnek!”
Anikó így szólt hozzá:
„Nekem tavaly a fiamat 3-szor küldte haza a körzeti orvos, igyon többet cím szó alatt. Majd 48 óra alatt teljesen lebénult nyaktól lefelé. 2 hét szolnok íntenzív, majd 4 hét Debrecen íntenzív, majd újra 4 hét Szolnok íntenzív, addig küzdöttünk, míg Pestre a különleges betegségek neurológiai osztályára bekerült, majd ott is 2 hét íntenzív. 8 hónap küzdelem mire újra járni tudott. Nagyon sok mindenen vagyunk túl. Sokat tudnék mesélni, az unokámért Pesten az orvost felnyomtam a falra. 4 évvel ezelőtt.”
Dóra egy megdöbbentő hozzászólást tett:
„Tavaly novemberben…kismama voltam, azt mondta, menjek vissza másnap, majd ő kikapar, mert nem él a magzat. Sírtam, erre embertelen hangon rámförmedt, hogy majd következő hónapban csinálunk másikat. nem hittem neki, mentem tovább magánorvoshoz, 5 hónapos azóta a kisfiam…”
Anettnek szerencsére pozitív tapasztalati voltak:
„Mi a múlt héten voltunk ügyeleten hányással magas lázzal! Mi nem tapasztaltunk ilyen bánásmódot, velünk kedvesek voltak az ügyeleten és elmondták mit adnak be a gyereknek az infúzióba! 24 óra hányás után egy infúzió után jobban is lett, pedig már annyi ereje sem volt, hogy beszéljen…..azóta szerencsére semmi baja!Í rtak fel neki gyógyszert! Mi hálásak vagyunk az azonnali segitségért!”
Beatrix is jókat tapasztalt:
„22 éve vagyok édesanya, SOHA nem tapasztaltam a fent említett bánásmódot a … (itt megvezte a várost) gyermekosztályon. Volt olyan, hogy egy évben 8 x ott kötöttünk ki, mert a háziorvos rendszerint elkezelte a kicsiket. Voltunk himlővel, rotavírussal stb…..mindig kedvesek segítőkészek voltak velünk. Én személy szerint hálás vagyok az ott dolgozóknak, hogy az ellehetetlenített körülmények ellenére vannak nekünk. A főorvos úr, a nővérek mind mind szívvel lélekkel csinálják a dolgukat. (Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a posztban történt nem valós infó)”
Kata viszont Piroskához hasonlóan rossz tapasztalatokkal távozott:
„Ehez annyit szólnék, az akkor 13 hónapos lányomat, ez szeptemberben történt, bevittük, mert 40 fokos láza volt egész éjszaka és nem bírtam neki csillapítani. Bevittük, jelzem, 1 órát kellett várni az orvosra, hogy végre megjelenjen. Bemegyek a lányommal, ránéz, hát nem tudja, mi a baj. Kérdem tőle, hogy mégis akkor, mitől lázas lassan 12 órája és mivel csillapitsam a magas lázat? Naaa, megnézi a torkát, oh kicsit piros, adjak neki … sprayt. Mondom, rendben, de kérhetnék valami erősebb lázcsillapítót, mert lázas 40 fokos és nem bírom levinni. Válasz: nem kell a lázat csillapítani, az gyógyít, hagyjam, majd lemegy. Mondom, 40 fokra megy fel neki, jaaajj, ha annyira aggódok, adjak neki … Jelzem, a folyosón volt egy ismerős nővér, aki ledöbbent a hallottakon és azon, h még antibiotikumot sem kaptunk. Ez egy szombat reggel volt, vasárnap lázas a gyerek, hétfőn lázas a gyerek, persze, tudtam kicsit csillapítani, már nem volt „csak” 39 fok, jó, irány a háziorvos. Elmondtam, mi történt, döbbenten nézett rám, és közölte, ez a gyerek nagyon beteg. Mondom tudom, kérem, segítsen rajta. Kapott a lányom antibiotikumot, másik lázcsillapítót, mert a …. cseppre allergiás reakciója is lett, és mint kiderült, a picinek középfül gyulladása és hólyagos torka lett, mert időben nem lett kezelve. Rá 1 hónapra megint beteg lett, irány ügyelet, persze mit adott a jó isten, ugyanaz, aki elkezelte. Közölte a foga, a torka, akár hányás hasmenés okozhatja a lázat, nem ad semmit. Mondom, ne haragudjon, 1 hónappal ezelőtt is Ön vizsgálta és beteg lett nagyon a kislányom, mert nem kapott ellátást. Válasz: akkor minek mentem be, menjek a háziorvoshoz, ha abban jobban bízom. Szóval erről ennyit, egy picit se kezelnek és akkor én vagyok a hibás, meg h én minek vittem be az ügyeletre…. undorító és gusztustalan, amit akkor kaptunk, vagyis nem kaptunk…. ez az orvos nem orvos.”
Tbor így összegzett:
„Majd csak rájöttök, hova kell tenni az X-et! Mielőbbi gyógyulást kívánok!”
Éva ráerősített:
„Nem csak a …* kórház ilyen, az egész egészségügy gyalázat.”
Piroska még megjegyezte:
„Nagyon sokkoló volt! Azonnal kirúgnám ezt a nőt onnan. De nem hagyom annyiban! Már van telefonszámom is. Ünnepek után intézem.”
A posztra szombat estig közel 170-en reagáltak, és több mint hetvenen szóltak hozzá.
* A várost nem neveztük meg, így a kórház nem beazonosítható.