Háború, Brüsszel, szankciók, Magyar Péter, LMBTQ – ezek a Fidesz fóbiái manapság. Ötven évvel ezelőtt egyszerűbb volt a helyzet: akkor csak a tőkés világpiac okozott fejfájást a Pártnak…

Hogy mit írt kereken ötven évvel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei lapja? Pillantsunk az 1974. december 24-i – amúgy szintén keddi – Néplap első oldalára!
Brüsszel helyett a tőkés világpiac a hibás
„Sajnos, a tőkés világpiaci infláció az exportnál lényegesen nagyobb mértékben súlytotta az importot. Ez az úgynevezett cserearány-romlás sokmilliárd forint veszteséget okozott a magyar népgazdaságnak. A keletkezett károk „ledolgozása”, a gazdasági egyensúly javítása és helyreállítása — a megváltozott érték és cserearány viszonyokhoz, a szigorúbb piaci feltételekhez — nemcsak az 1975 évi népgazdasági terv fő célkitűzése, hanem több esztendőre szóló hosszútávú stratégiai feladat.”
Jövőre minden jobb lesz, mert hát a KGST
Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök szerint 2025-ben minden jobb lesz. De hogy volt 50 évvel ezelőtt? Persze akkor is így volt, hiszen ahogy most a keleti nyitás, úgy akkoriban a KGST rántotta ki az országot a kátyúból…
„Az új helyzet szülte gondokat, a megváltozott tennivalókat aligha lehet túlbecsülni. De ahogy az idei eredmények bizonyítják és a jövő évi népgazdasági terv és az állami költségvetés előirányzatai körvonalazzák: hazánk, ha nem is tudja a tőkés világgazdasági válságjelenségek káros hatásait teljesen kivédeni, a szocialista tervgazdálkodás keretében, a KGST-országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésével képes azokon úrrá lenni, s így a gazdaság és az élet- színvonal, megtorpanás és törés nélkül fejlődhet, illetve emelkedhet tovább.”
És megint: minden jobb lesz
„Ha az üzemek megértik az idők szavát, s reálisan merész célkitűzéseikkel a dolgozók lendületes tömegmozgalmára építenek, jó helyezést érhetnek el mind a hazai, mind a nemzetközi versenymezőnyben. így sikeresen teljesíthetik a XV. ötéves terv utolsó esztendejének célkitűzéseit, és az új középtávú tervidőszakkal együtt saját kollektíváik színvonalának, élet- és munkakörülményeiknek további tervszerű emelését is megalapozhatják.”
Hát így volt ez 1974 végén.