Egy olyan embert ölt meg a magyar állam, aki az egész életét arra tette fel, hogy hozzátegyen valamit a magyar kultúrához. Összehasonlíthatatlanul többet tudott és tett a hazájáért, mint azok, akik kiközösítették és megsemmisítették. Nyolcvan éve ölték meg Radnóti Miklós költőt.
Miközben Radnóti, mint egy Stockholm-szindrómás kapaszkodott magyarságába, addig a magyar állam szisztematikusan szorította ki őt a nemzetből, majd ezt követően az élők sorából.
Radnótit rövid élete során a honfitársai előbb megfosztották alapvető jogaitól, pert kreáltak ellene, elítélték, ellehetetlenítették, nélkülözésbe kényszerítették, megalázták, bélyeget nyomtak rá, volt, hogy az utcán elkapták, összeverték, majd az állam eladta őt rabszolgának egy külföldi bányába. Végül a háborús téboly közepette két hónapon át hajtották Szerbiától Abdáig, ott a végső kimerülést követően valószínűleg tarkón lőtték, és ráhánytak némi földet, és ott hagyták egy jelöletlen, nedves sekély tömegsírban elrohadni.
Forrás és további részletek: 444.hu
Fotó: 444.hu, Kristóf Balázs